Otthonomba zárva - a bejelentéstől eltelt 6. nap

Reggel - ahogy legújabb szokásom szerint mostanában - ahogy kinyitottam a szemem, ki is nyílt a csipám. Régen még percekig fetrengtem álmosan az ágyban, most minden elkezd zakatolni bennem. Felállok, megyek, pörgök. Zakatol az agyam, mit, hogyan, kinek, mivel, hány órakor.... pedig csak itthon, az itthon maradottakat kell igazgatnom, az itthoni teendőket kell ellátnom. Kinyitottam a laptopom. Kell egy jó zene, ránéztem a Google-ra, és a tavasz mosolygott le rám. TAVASZ. Ma van a tavasz első napja. Hirtelen a nap is ragyogóbban süt be a szobámba. Ki akarok menni, ki akarok menni, ki akarok menni. Kicsit elszomorodom, de rájövök, én még meg is tehetem. Van egy kert az otthonomban. Igen, kimegyek, kimegyek ma a kicsivel. Pörgünk kint is egy keveset. Aztán visszazökkenek. Le vagyok maradva a munkámmal, muszáj  lesz már megírnom azt az időbeosztást. De nehéz még tervezni.

A napokban indult el az otthonoktatás. Home schoole vezetés a home office-om mellett egy ötévessel, aki a napjait azzal tölti hogy az előző kettőt széttrollkodja. Talán őt a legnehezebb lekötnöm. Igen, ez mindig nagy feladat volt nekem. Összehangolni a családi életet a munkával, helyt állni anyaként, dolgozó nőként, mosónőként, szakácsként, takarítónőként, stb... Azt hittem jó felé haladok... de most borul minden. Újra és újra újratervezek.

Szóval az ovist beültetem az online angolra, az online bábszínházba, az online ovis foglalkozásra és online tornára. Közben festegetünk élőben, rajzolgatunk, mesélek neki, együtt főzünk, takarítunk... már ha hozzáférek. Az esti táncórámat lecseréltem napi 40-60 perc trambulinozásra. Már vérprofi vagyok, azt hiszem a jövő héten szaltózni is megtanulok benne. Közben a középiskolással informatikát tanulok. Na, ha valamit nem gondoltam volna, akkor az az, hogy ez még benne lesz az életemben az infó tanulás, de végül is, az adótanácsadói tanfolyam most bizonytalan ideig úgyis szünetel... hát hagy szóljon. Szóval a nagy tegnap ideült mellém, nagy hiszti közepette, hogy nem megy az Excel. Na mondom, gyere, napi szinten használom... háááát. Na nem így. Még én kaptam továbbképzést. Végül csak rájöttünk, én továbbképeztem magam, ő megoldotta a házit. Közben Rómeó és Júliát magyarázok a középsőnek meg az osztálytársainak, a barátnőm kisfiának meg megoldom a matek leckéjét, persze online... Most ezt tesszük. Támogatjuk egymást. Online. És mindeközben figyelem a híreket, az online könyvelő csoportokat, tartom a lelket az ügyfelekben, akiknek épp összeomlik a vállalkozása. Próbálok jelen lenni a saját életemben. Élve.

És próbálok nem rettegni.